NE A SZÓ
Hajtsál messze a szótól, ne a szó,
álomban megnyíló álomhiány,
ami szemem belülről fogja le,
mintha meghalni is így kellene,
ne a szó hajtson engem, és imámban
ne a szél hajtsa a lelket, a lélek
keljen föl a széllel – ne engedd zúgni,
a hangja csak mint felejtés előtt
felerősödő hiány-előérzet,
odaférjen, ahol nem szólt előbb,
ne a szó, mert a fulladásban is
csak a levegő emléke a rossz –
lehúzhat a víz vagy az élni vágyás
görcse, a szomj bárkié: így örök
élet, hajts messze a szótól, a fulla-
dás a beszéd, akárkié a szó.