Kincsre bukkantam: Weöres Sándor 1961-62-ben vezetett versfogalmazó füzetét valamikor Apámnak ajándékozta. Az ajándék nemrég került elő: benne az Átváltozások-ciklusból való Benső végtelen szonett számtalan versvázlata – ez volt az a vers, amelyet Weöres Várkonyi Nándornak ajánlott, és sok kíváncsiskodó interjú-kérdésre válaszolva a legjobb versének tekintett. A szövegváltozatok fejlődése megér egy tanulmányt – épp most készülök a Holminak megírni, milyen versmagból és milyen alakváltozatokon keresztül fejlődött ez az elvont, mallarméi ihletésű csoda. Vannak a füzetben sosem publikált szösszenetek is. Ezek közül osztom meg most a blog olvasóival az egyik kedvencemet:
Fürj
Pitypalatty!
Mi van a tudaty alatty?
A kéziratból látszik, hogy először „mi vany”-ra gondolt, aztán túl soknak találta…