NEGYEDIK VÉDŐBESZÉD

Sosem volt igaz, hogy Kandi nyárfákkal

keljen versenyre, ki tud a széllel jobban

átmosódni. Kandi csapzott, ez tény. Igyekszik.

Igyekszik holta után is halottként szólni.

És életében annyiszor volt holta után, hogy

szólnia sem kell. Nem tud mit kezdeni a félelemmel,

akit a félelem kezd szélre tolni. De hogy

nyárfákkal versenyezzen, ahhoz Kandi

túl prózai. Izzadt tincsei mint a csápok

tapogatják tar fejét. És ha körbevennék? Kandit

bekeríti a csapzott remény, hogy lesz még

a széllel dolga, mondjuk egy új nemzedéket

létrehozni. Mit nemzedék? Nagy szavak. Legyen

gyerek – csak hangjában a salak, amit

képtelen kiszórni. Idáig Kandi nem megy,

marad neki meddő rágódás. Szerelmének nincs

határa, se alakja, se formája. Olyat még

nem tett, hogy szavak nélkül legyen

belőle rejtelem – egy új élet, na hiszen,

csírája. Marad, hogy Kandi csapzott.

(Liget, 2011. június)