Azonnali halálbüntetést
érdemelnék, ha tárgyalható volna
az esetem. De nincs esetem. Mit
tegyek, ha nem vagyok az esetem? Afféle
nárcisztikus kalandra önmagammal, ne
nézd, hogyan, szóval az öncsodálás nem
megy nekem. Pedig álmomban önmagamnak
mondtam ki a boldogító igent. Hosszú,
uszályos templomhajó, örömnásznép, amolyan
könnyes-krinolinos, és az a másik, akinek
nem tudtam megfogni kezét, én voltam. Neki
kellett volna először vallani, hogy sem
betegségemben… Most a betegségemben
nem hagyom el magam. De ez nem
boldogít. Mert hogy örökre magamat szedjem
össze, az is, miféle szerelem. Megválnék
magamtól, de ez nem egy eset.
Végképp nem tárgyalandó.
(Beszélő, 2011. szeptember)