EGY RÉGI ÁLOM 2

Mondták, hogy kiabálok. Nem hagytam
abba, mert mondták, hogy kiabálok.
Nem hagytam abba, aztán mondták,
hogy abbahagytam, mert megdicsértek,abbahagytam. Azt mondták,
“kell neki”, mert kiabáltam, hogy
kell neki, azt mondták. Aztán
“savanyú”, mondták, hogy azt mondtam,
savanyú, meg hogy biztos félek,
talán a szifontól, mondták.
Aztán a kontyosok mondták,
hogy kiabálok, meg hogy biztos éhes,
mondták, mert kiabálok.

Aztán az mondta, akitől tudtam,
hogy kiabálok, akitől megint
pisilni kell, hogy idáig nem
hallatszik semmi sem. És kiabáltam,
mert mondták, hogy kiabáltam.
És az ringatott, pedig nem volt sehol, és
már nem kiabáltam, mert nem mondták.
És az ringatott, mert virág volt és szagú,
És sehol nem volt, pedig ringatott,
és tudtam, hogy megint pisilni
kell, mert mindig úgy mondták, “megint”.
De csak kiabáltam, mert mondták,
hogy kiabáltam, és abbahagytam,
mert ringatott. És meleg
volt lenn, és hideg volt, ahol
pisilni kell, és jöttek,
és szidtak, mert kiabáltam,
és mondták, hogy kiabáltam.
“Fázik ez”, mondták, “fázik ez”.

És már nem ringatott, csak
a pici fény volt. Ettől nem
kiabálok, mert nem mondták,
hogy kiabálok, ha az a
pici fény volt.

A bejegyzés kategóriája: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>