PROMÉTHEUSZ

Ami ég odabenn meg az ég szemén,
azt megsokasítsa, hogy éjszaka
árgusként nyíljon fel a táj,
riassza a vadat, szemmel
tartsa az Istent, forróságával
kikutassa, csőrnyom se fáj úgy,
ahogy vallatja a bőrt, leolvasztja
a húst a csontról, porlasztja
a fehér gyökeret, ami nélkül
föld lesz az ember, azért jött,
hogy megsokasítsa, érezte persze
a szikla rücskös felszínét a hátán,
ahogy a lánc fogja a csuklót, minden
gyerekkéz az apát, mikor új földbe
nő egy nemzedék, újra nő
a máj, Héraklész nyila csak
áltermés az időben, üres ék, a láng
fényében látta már, hogy a kín
sorsrész, időeresztékek közötti
ideg, hideg lett a szíve, mikor
tenyerében hozta, de tudta,
miért jött.

A bejegyzés kategóriája: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.