GECSEMÁNÉ

Mintha romló hústól ijednék
el akkor, hogy este lesz, a sötétnek
szaga van, emlékezete a bevarrt
fénytelenség, mert koncentrál,
de nincs mire.
A legyek szállnak, dolguk ez.
Annyi apró láb mássza össze bennem,
amit megőrizni nem érdemem vagy hitem,
zsibbadásnak hinném, ha teste volna,
neve a félelemnek. A lerágott
húst kívülről figyelni munka,
összegyűlik annyi egy idő alatt,
belülről nincs benne szem, hogy lássa –
sötétedéskor mégis belső szem rothad
el, új fényre érzéketlen csüggedés,
amiért most mindened odaadod.
Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én,
hanem ahogy te akarod.

A bejegyzés kategóriája: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.