RÁM HUNYD SZEMED

Te kinek imádkozol? Jól tudom,
emberésszel felmérni mérhetetlent
olyan, mint szánalom helyén a szó –
szélbe küld, mint most téged én, kinek,
te kinek imádkozol, csak ha szánni
lehet, lehetsz mindenható, ha nincs
ki betakarja akaratodat,
nincs üres árnyék vagy hályog, ha nincs
mi mindentlátó szemed beborítsa,
úgy kifakulsz a szeretetben is –
szavad kiégett szövet, ha szövétnek
nem hamvad el nyomodban: éj se azt
akarja folyton, hogy imák helyén csak
kút legyen vagy szomjat oltó, kiszáradt
meder, feltölti a nappalt az árnyék
teste újra, kinek imádkozol,
ha nincs kinek, helyetted mondok egy
első imát, fogadd úgy, mintha benned
foganna, tükrödre: rám hunyd szemed.