Languages
Kategóriák
-
Legutóbbi bejegyzések
Archívum
- 2022. május
- 2021. június
- 2020. október
- 2020. június
- 2020. március
- 2020. február
- 2019. október
- 2019. július
- 2019. június
- 2019. március
- 2019. február
- 2018. október
- 2018. április
- 2018. március
- 2018. február
- 2018. január
- 2017. november
- 2017. május
- 2017. január
- 2016. május
- 2015. december
- 2015. november
- 2015. október
- 2015. szeptember
- 2015. július
- 2015. május
- 2015. április
- 2015. március
- 2015. február
- 2014. október
- 2014. szeptember
- 2014. július
- 2014. május
- 2014. március
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2010. november
- 2010. szeptember
Meta
Legutóbbi hozzászólások
2010. szeptember hónap bejegyzései
ÖSSZEÁLL, SZÉTGURUL
Összeáll, szétgurul, mintha gyöngyökből lenne az arc, erdőtekintetű, avarból és ágmorzsalékból, vonaltalan szemek, vándorló tisztás a homlok, de nem indulnak fák, csak egy mozgó folt van, hogy kövesselek. „Hajolhatok-e”, nincs patakra ág, befelé szomjazni nem lehet, „hajolhatok-e rád”, morzsolom a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
RILKE RÓZSÁJA
A nyitott szem mögötti szemekben sötétebb kinyílni – szirmokban az alagút végét nem lelem: élőbb sejtelem hunyt szemmel élni.
NAPHINTA
Akármi hajtja a lombot, úgy ég, mintha fázna, most akármi ég, mintha a lomb fázna, ha fölmerül az ég, elmerül az ágba, mintha egy csukott szem lángolna körbezárva.
TRÓPUSI EVANGÉLIUM
Bogarak rajzanak, lélegzetenként egyre több verődik a falra, nincs zümmögés, zizeg a selyemhez érő levegő, ahogy átjár – véget nem érő sűrű korty – hogy élsz. A bogarak megálmodják a szárnyat, reptük, akár a méz, lehúz, mint álmodban az év … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: NAPFOLTOK
Címke: evangélium, napfoltok, vers
TRÓPUSI EVANGÉLIUM bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
KÜLÖNŐSZ
Öreg kéznek hullott lomb az árnyék – szemével a teret felsöpörni vágynék, hogy ne maradjon itt fény se, sötét se – amire nem gondol, csak abban röpítse, de ne kényszer, ne szándék.
VIGÍLIA
Nem azé a szemed, aki látja, be kell öltözni végre a gyászba, bekeríteni, mint az elfelejtett estét, hogy megizmosodjon benne az üresség: levélzúgásban az ág hiánya – két reggel között, ha este lesz. Két levél között az ág hiánya: mintha … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
KÖNNYŰ SÉTA
Olyan séta, aminek hangja nincs, avartalan csend, az évszakokat, ahogy a cipőről lejön a sár könnyen veszítjük, könnyen és egyszerre ég a lomb, az ág, a füstje kettőnknek egy sál. Megfogom kezed, valaki más imádkozik, nézi a kezét, hogy összeillik-e, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FÜST ÉS KÁVÉ
Esőből jöttem. Füst és kávé. A hosszú sor fegyelmezett és triviális, mint a rengeteg köszöngetés, fejbólintás, a hosszú hajak igazgatása – fontos, mert mindennapi. A sorban állásban csak annyi érdekes, hogy egyikőnk se tudja, honnan, hová, csak azt, hogy itt. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ANGYALOK
Állnak, mint az angyalok. Kezükbe semmi se fér be, mégis megvágták maguk. Kezük beletört az égbe. Körbejár a kötszer, mindenki szakít, közös sebet kötnek, mindig frissel. Vastagabb a géz, vastagabb a gyász. Mindegyik a másikra vigyáz. Állnak, mint az angyalok, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÉJJELI NÉGYES
I. Altasd át magad, tanulj megvakulni. Sose voltál ébren. Nevelkedj addig az álombeszéden. Ne bízz homályodban, próbáld átaludni. Tanulj sose látni mérhetetlen szemmel. Akkor is meghalni, ha születni nem kell. Ha erre gondolsz, mindig gondolj másra. Csak amerre nyílik a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
VONATON
Tudtam, hogy csak a hold dörömböl. Nem lehetett a szél, de furcsa volt, mert, ha megyünk, nem szokta csak úgy feladni. A tény, hogy közegellenállás létezik, a vonatablakból mégis elcsépelt, régimódi: már érvénytelen. Fülkéről fülkére vergődtem előrébb. Az elsőben még … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
VACSORA 2
A kinti szobában ettünk, a hidegben. A tűzhely egész bent, odáig nem jutottam. Körbeálltak az asszonyok, és táncoltak, persze nem zenére, de kiszámoltam, hogy a legidősebb mindig ugyanúgy rázza a kötényét, remegett a kontya. Ebből kimaradtunk. Könyököltünk a zsíros asztalon. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
EGY RÉGI ÁLOM 2
Mondták, hogy kiabálok. Nem hagytam abba, mert mondták, hogy kiabálok. Nem hagytam abba, aztán mondták, hogy abbahagytam, mert megdicsértek,abbahagytam. Azt mondták, „kell neki”, mert kiabáltam, hogy kell neki, azt mondták. Aztán „savanyú”, mondták, hogy azt mondtam, savanyú, meg hogy biztos … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
HEGYMENET
Fönt laktunk még. Már nekem is volt hátizsákom. Virágot szedtünk az úton. A lejtőn nyakba vittek. Orromhoz dörgöltem a virágot. „Jó a háton az elemózsiám, hasznos, ha megérkezünk”, furcsa, nagyfogú asszonynak mondtam, megsimogatott. A lejtőn nyakba vittek. Fönt kiszedték a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
ELSZUNNYADNI SEMMI
Amikor zuhantam, még nem kiabáltam. „Előbb őt”, mondták a kontyosok. Citromszaga volt, aki olyan, mint akitől pisilni kell. „Úgy szépen”, mondta, és pislogott. És én féltem, mert szólt a hang, és kiabáltam, mert mondták. „Úgy szépen”, mondta, akitől majdnem pisilni … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
VÉGIG PARTKÖZELBEN
Azt hittem, messze van. Régóta mondtad, hogy úszni kéne, eltűntél a bokrok között. Eltűnt a fejed, csak a kalap karimája látszott. Megsárgult, talán a nyártól. Tudtam, hogy öregszünk. Átgázoltam a ragadós bokrokon, elértem a partot és téged. De úgy úsztunk, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
VACSORA
Olyankor kanál volt, fémízű. hideg. Mondták, „csak nyugodtan”. Kaptam pirosat. Savanyú volt a széle, közel volt a számhoz. Mindig kivették. Aztán a kezemben volt, és nedves volt a kezemben. A számban kanál volt. az nem volt savanyú, csak a piros. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
EGY RÉGI ÁLOM
Lépcsőre nem. Mélyen voltunk már. Emlékszem szódásszifonokra. Egy fiú kiabált. Furcsa öntött mécses a kisasztalon. Sokan főztek. Olyan volt, mint egy rossz nyaralás. Talán a szájammal volt bajom. Kontyos öregasszonyok vászonruhában, pedig hideg volt. Te hallottál már olyat, hogy az … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
HÍRNÖK
Lesz egy árnyékom, hosszabb lesz, mint a többi. Bárhol temetnek el, ott fognak eltemetni. Fogják majd az ujjam minden kilincsen. Az leszek, aki belépne, de nincsen.
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
ÉJJELI KÖR
Időt nem mutatok. Fokonként leszek sötétebb. A szoba minden szögletét átjárja álmodó fényem. Az ismerős tárgyakon néha megbillenek. Ez a búcsúzás. Mindet otthagyom. Még egy bútoron találd meg remegésem, rajzold rá napórám. Forgok egy sötét zongoraszéken. 1993
YEATS-PARAFRÁZIS: AZ ŐS NÉZI MAGÁT A VÍZBEN
Azt mondta az ősök őse, „Minden oda húz, Afelé, ami megelőzte.” Keze, mint a madár körme, Lába csavart fának törzse, Odaér a víz. Azt mondta az ősök őse, „Ami szép, az itt se, ott se, Akár a víz.” 1993
ÖRÖK LAKÁS
Ezen a széken semmi nyom. Lapját a szél csupaszra fújja. Lábakon áll a temető súlya. Nehézkedő gyerekkorom. Mondom újra, mondom újra. Lapját a szél csupaszra fújja. Lábakon áll a temető súlya. Nehézkedő gyerekkorom. Ezen a széken semmi nyom. 1992.
HÍRNÖK
Előbb csak intett, messziről, ágak közül. Még eltakarták a visszavert zajok. Végre kivált a megbontott reccsenésből. És avval ébresztett, hogy nem vagyok. 1992.
BETLEHEMI ÚT
Vásárlásnak indult. Aztán nem az lett a lényeg. A buszon a szokásos. Csak nem kellett jelezni, mert a végállomásig. Nem kellett jelezni. Mint a kabátot húztam magamra a reggelt. Kint esett. Nem mentem gyalog, nem siettem. Sál volt rajtam. Cipzárral … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
OKTÓBER
Erdőt borít a csönd, hangja még jó lesz bármi másra. Múltba a most belefér. Tél és nyár száll ide hóból sárba. Zöldet temet az ősz. Sírja már régen meg van ásva. Összetevődik a kéz. Lassan hull a világ egymásra. 1987.
KÓRHÁZ-TRIPTICHON
Indóház is lehetett volna ott, a kőkockák között felsarjadó fűpamacs, a mindig görbébb út, aminek kanyarjait nem a domborzat viszonylatai mérik, csak úgy vezet, vakon, hogy tekeregjen rajta beteg és hozzátartozó. A sok frotír köpeny függőleges csíkja elmázolt őszi táj, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
SZÜLETÉS-TRIPTICHON
A felemelkedés iszonyú, mászni létra nélkül, két térd között éget a törzs bőrhorzsoló szorítása. Új ágak V-je, sokszorozódó, fordított anyaöl, belőlük fölfelé születni, hátha. Síkos moha, csúszik a kéz, a zöld szeméremszőrzet nyirkos penész, a gyanta magzatmáz, ragad. Mászni ég … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
HAJNALI HÁRMAS OLTÁR
Sárszínű ég, köves-sötét, mintha kavicsok tömnék el a világosabb foltokat. Cipőben terjedő nyirok. Vakok bíznak így a fényben, ahogy a jó kedvemről határozok. Kínos-hosszan tapaszt a szél arcomhoz vizes levelet. Kivetkőzöm az ölelésből. Foszlanak a felhők, úgy nyílik arca az … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÚTSZÉLI OLTÁR
A sárga salétromfoltos vakolat előterében öblösödött ki az erkély, mintha megzavarná a fal mintázatát, nem lehetett látni tőle. Ezen az erkélyen ültem, tépett, öreg kézfej májfoltjaival pettyezett muskátlilevelek, morzsolt-száraz piros szirmok között, állott ágyillat csapott fel a cserépből. Sámlin ültem, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENHATODIK NAP-MONOLÓG
Láttam egy embert meghalni. Ledőlt csak a homokra, először gondosan körbenézett, mintha megbillentenék titkait. Sarkára ült, mint aki homokból merít vizet, egy láthatatlan bogrács köré, a forró földre. Szikrázva, mintha rengeteg szem lenne itt elmerülni, és éberség egy fordított csillagzat … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENÖTÖDIK NAP-MONOLÓG
Az erdei ösvény vibráló raszterpontjai, avar és ágmorzsalék, émelygésem útja. Mint egy ima- szőnyeg, amin kántál a minta. És hiába kapaszkodik, lassú szó, fémes gerincvonal, amiből egy szakasz gyökér kipúposodik – itt meg nem hallgat senki, gyónás, feloldozás, mint a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENNEGYEDIK NAP-MONOLÓG
A tégla kantfalat mintha lehugyoztam volna, rézsút csorgott le a fény. A háromszög, mint egy letámasztott vándorbot, az ajtó vakolatlan, keretén lépcsős dallamot játszhatna el a betérő vagy visszatérő, mondjuk homály. Csakhogy a fal mögött nincs ház, a port a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENHARMADIK NAP-MONOLÓG
Kitáblázva, aranysárgán, mégis kényszerérett fegyelemmel, kicsit jótanulós rendben sorakozott a kalász, még a szél is úgy borzolt össze néhány pelyvát vagy toklászt, mintha a hanyagság csak keresetlen, már-már elegáns díszlete lenne, erre keltem, hogy állnak ott, szinte várnak, különdíszletei a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENKETTEDIK NAP-MONOLÓG
Ki szabad inni eső után az erdei út kerékvájatából az agyagos levet. Nem szomjúság. A felszáradás, mint öreg arcról szélben az érzelem nélküli könny higanyfutással hullik a hajtókára, a felszáradás öregség jele, ebben a délutánban megöregedtem, magam se értem, mennyire. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
HETEDIK NAP-MONOLÓG
Hajnalban volt az a rózsa, hogy virítson, szemet vidítson, ha volna szemem. Ha volna szemem, látnám, hova térek. A meleget, ha adnám, látnám is, hogy adom, ha volna szemem. Ha eltakar a felhő, akkor sincs szemem. Ha kiderül, hogy volt … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
NEGYEDIK NAP-MONOLÓG
Lila volt a harmat, megrökönyödve láttam, elfeküdt a mezőn, mint egy hullafolt. És a fű pengéi is, többé sose lássam, összekoccantak, mint a jós szájában a fogak, fémesen. Fázott a jós, én a felhő mögött, talán ott se voltam, csak … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
HARMADIK NAP-MONOLÓG
Latyakban a fényem, mint a kutya vizelte hó, elkedvetlenít. Kásás almát esznek így, fogvájó fény, kijózanító. Jégen sosem csúsztam el, a hideg megfegyelmez, magamat megtartani összpontosít – hinnem, hogy holnap is leszek, feladat, ha nem is nemesít. Utam csikorog, mint … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
MÁSODIK NAP-MONOLÓG
Valami orosz határ-terület. Tó, üres szemű hattyúk, öreg arcok gyerek testeken. Az a fajta hőség, amikor felporzik a páfrány. Narancssárgán égett a tekintete egy lánynak, ismertem ezt, olcsó szenvedély salakja alól élesztett parázs. Nekem semmi kedvem nem volt lenyugodni. Őrültségnek … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ELSŐ NAP-MONOLÓG
Az ellapult fű szikkadt ígéret záloga. Testetek volt itt. Vérköreitek, mint eső után a rózsa lélegzése, lobbanó színük, mint egy arc, ha felvörösödve megnő. Nincs dolgom veletek. Erdők pirulását ismerem, hajuk sincs, mégis sörényesen rázzák levelük, szél csípi szét az … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A LA RECHERECHE
Kerestem hány éven át, hogy rálelek, mert lépcső és a lejtmenet álmomban annyiszor volt élőbb, mint az ébrenlét vattázott álmai, de nem találtam semmi sarkot, pedig vonatút, vidéki kúria, japános fűszerek, majdnem összeállt, hogy ki is vagyok. Ott felnőttként tudtam … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
LÁZASOK
Rejtetted, mintha szégyellnivaló, mintha jóvátehetetlen lenne a tenyered, úgy hívtál, kézfejjel felfelé magadhoz, jósoktól féltél talán, hogy ha megfogom, kiújul benne egy sors, a sok közül, vagy nevelni kezd, érintéssel irányít, nyugtat, elfedez, de nem. Lázasoknál láttam ezt, hogy fejük … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
VÁLASZTÓVÍZ
Nem érdemelsz fényt. Valami, talán a sejt robbanásakor rendezte úgy, hogy sötét víz maradjon utánad, élethigany, megélik helyetted, ami van, érdem kimondani. Köröskörül pedig derű és példa vagy, számítanak rád. Mintha számítani tudna csillagra az ég, mintha tehetnéd szemed, ahova … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A PÁRKÁK SZŐTTE ARC
Lüktetett, mint őszi levélen vagy a szem külső felszínén végigdomborodó érfonat, vádolt, hogy látni őt minek, ha szép, de csukva az idő, mégha az arca nyitva is. Beszéde mint a rokka, hűtlensége is feltételes, foszló pókháló, szemfedő, amit a moly … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A TÓ
Mintha csontból lett volna a víz, gerincíve, bordája, lapockája hullámok sodorvonalából állt össze testté. Ebben én nem tudok úszni, mondtam. Senki nem küldött, nem csalogatott. A nap élessége, égre tetovált korong, valami mélyebb vakságból sugárzott. Nem kell megmerülni, nyugodt a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
REMBRANDT
Akit a sötét vár belülről parttalan beszakadásra, annak tört jég a fény.
KÉPZELD ÁDÁMOT
Képzeld Ádámot Éva nélkül, de alma ízével a szájában, ahogy nem érti, mért pont ez az íz terjed a nyelvén. A nappalt, éjszakát ismeri, gondolja, ez lehet a harmadik napszak, a múlásra merőleges, a teret émelybe fordító idő, aminek se … Egy kattintás ide a folytatáshoz….