Languages
Kategóriák
-
Legutóbbi bejegyzések
Archívum
- 2022. május
- 2021. június
- 2020. október
- 2020. június
- 2020. március
- 2020. február
- 2019. október
- 2019. július
- 2019. június
- 2019. március
- 2019. február
- 2018. október
- 2018. április
- 2018. március
- 2018. február
- 2018. január
- 2017. november
- 2017. május
- 2017. január
- 2016. május
- 2015. december
- 2015. november
- 2015. október
- 2015. szeptember
- 2015. július
- 2015. május
- 2015. április
- 2015. március
- 2015. február
- 2014. október
- 2014. szeptember
- 2014. július
- 2014. május
- 2014. március
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. május
- 2013. április
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2010. november
- 2010. szeptember
Meta
Legutóbbi hozzászólások
gistvanlaszlo bejegyzései
A CUKRÁSZDÁBAN
A cukrászdában, a hideg márványkő asztalra kigurult a marcipán. Csillog a fogad, hamis ékkő, kávéíz, tompa délután. Minden kérdés, amit felteszel, ócska horog, bőr alá csíp, állott cukorszaga lett a szádnak, a kérdéseid között hüvelykujjaddal a másik kezed gyűrűs ujjkörme … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÚT AZ ŐSZBE
A taxi bőrhuzatú hátsó ülésén úgy fészkelődtél be mellém, mint aki tojást fog költeni. Talán bunda is volt rajtad, egy szőrös madár, szivarozó sofőrünk unott és szemtelen. Nyújtottad a körmödet, ahogy egy ragadozó a zsákmányt adja át, mit kezdjek vele? … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
KÖZÖS EBÉD
Kiszedem a tálat a kezedből. Ma én terítek. A közös evés, persze, hagymahéj az időben, leválik rólunk, hiába ülöm meg az asztalt, a lelkünk üres zsúrkocsi, tologatjuk. Neked amúgy is fáj minden, ami a szádhoz ér, kisebesedett benned, hogy élni … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FÁRADT THÉSZEUSZ
Levitted a fakókék szemetes zsákot, amiben joghurtos poharak, banánhéj, a színek, mint a fáradt olaj. Reggelre ennyi marad utánunk, koszcsík a kádon, rúzsnyomok a csempén, nézésedbe is, mintha vízkő vegyülne, tompán elhasznált kedvességgel nyugtatod kézfejemen a kezed. Az emlék is … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HOMOKFÚGA
Címke: görög mitológia, homokfúga, Thészeusz, vers
FÁRADT THÉSZEUSZ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ÚTSZÉLI ALBA
Halsütés után ott marad a zsír a lábosban. Fölengedem vízzel. Zsírcsepp-szigetek a felszínen – vannak érzések, amik nem keverednek. Például imádlak és undorodom. Leginkább hajnalban a kiszolgáltatott nyakad, ahogy fekszel a párnán. Rajta a pihe, mint a madártoll, még csipogsz … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FEBRUÁRI CAPRICCIO
A parkban kék, zöld, sárga leveleket kevert össze sóderrel, pedig forgószél se volt, az ég, mondtad, legyek erős, az első tavaszi nap, lomokból épített magának vackot egy kutya, olyan szemekkel nézett, mint aki sakkozni hív, a kockás plédre, ne is … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
NAVIGARE
A mosogató szennyes fehér habja közt a gyűrűd zöld ékköve hánykódó csónak. Nem viszlek magammal, nincs közös este. Még nem tudom, hogy arcod majd lehámlik rólad, és vágyakozásodból, mint költöző madár, új földrészt keres. A terpentinszag lassan körbezár, barlangrétegekkel kövesedik … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FELOLDOZÁS
Nem virít sokáig, a hideg cukormáz-damaszt abroszon áll a csőrös váza, a fonnyadó három virág, amit beletettem, mintha egy langyos kézszorításból hervadna ki a szirom. Így éltünk három évet. A bolyhos szőnyegen, délutánjaink szöszös felületén csúszkáltunk, mindig volt porceláncsészealj és … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
RÁM HUNYD SZEMED
Te kinek imádkozol? Jól tudom, emberésszel felmérni mérhetetlent olyan, mint szánalom helyén a szó – szélbe küld, mint most téged én, kinek, te kinek imádkozol, csak ha szánni lehet, lehetsz mindenható, ha nincs ki betakarja akaratodat, nincs üres árnyék vagy … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, ima, vers, vigyázz magadra
RÁM HUNYD SZEMED bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
MÁSODIK AGNOSZTIKUS TÖREDÉK
Nem érted a kétséget, nem tudod visszalélegezni, amit kifújtál, várni sem tudod saját hangodat. Benned élővé lesz a képtelenség, fáradt se lehetsz. Neked kimerülni, mintha kincsekkel tömnéd zsebedet, szomjúságodban csak forrásra lelnél, nagy haragodban elsimult az arcod, ítéletedben se lettél … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: agnosztikus, amíg alszom, ima, vers, vigyázz magadra
MÁSODIK AGNOSZTIKUS TÖREDÉK bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
HIGANYBESZÉD
Nem lehet több kérdést neked szegezni, úr vagy a válaszok felett – nem adsz erőt, hogy olyat kérdezhessenek, amire új, teremtő mozdulat sem elég, akármit mutatsz. De tudjad, hogy alázatod alázuhanás, és nincs tér fölemelkedni belőle – mikor föloldozol, közelbe … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, higany, ima, vers, vigyázz magadra
HIGANYBESZÉD bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A ZARÁNDOK
Zarándok-lelkű vagy, mert nincs hibád, s a tökéletesnek nincs otthona – mindenütt jelen és kivonhatatlan. Átfoghatod még, amit adsz a térből: nagy átlós nyújtózás visszasegít a kulcsolhatatlan kezdetekig, de ott bizalmad is bízatlanul csak rád marad – mert amit még … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, ima, vers, vigyázz magadra, zarándok
A ZARÁNDOK bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
NE A SZÓ
NE A SZÓ Hajtsál messze a szótól, ne a szó, álomban megnyíló álomhiány, ami szemem belülről fogja le, mintha meghalni is így kellene, ne a szó hajtson engem, és imámban ne a szél hajtsa a lelket, a lélek keljen föl … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, ima, vers, vigyázz magadra
NE A SZÓ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
KARTHAUZI
Ne panaszként, fogak közül szorítva szélnek, legyenek szavak, szégyenek, szájat körbeégető szomjúság, amiben hallgatni és szólni egy – mintha megbánná a tél, hogy hideg, és tehetetlenül még hidegebb bűnbánatnak hinné, amit beszél, pedig megátalkodott lett a szél – legyen, hogy … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, ima, karthauzi, vers, vigyázz magadra
KARTHAUZI bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ÁTOMALOM
Kitaszíttatni annyiféleképp lehet, ne ismerd meg a te neved, ne a szívedben élj, csak a szív körül, ami üdvözül, azt dobogja szét köréd a szív, forgasson legbelülre. Addig óvd magad, míg óvásod is óva lesz, ne nyúlj soha semmihez. Addig … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, ima, vers, vigyázz magadra
ÁTOMALOM bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ALGÁK ÉS ANGYALOK
Micsoda hatalom tarthatna vissza téged attól, hogy legyél? Mint a hínár, szanaszét a kezünk, imát ne várjál, a kérés hiánya a víz alatti üreg, átfolynak algák, angyalok azon a szemgödrön, amin magadra látsz át, és nem tudod, Uram, ki vagy. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, angyal, ima, vers, vigyázz magadra
ALGÁK ÉS ANGYALOK bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ZSOLTÁRHANGRA
Szárnyaid árnyékába rejts el engem, hogy repülni ne lássanak, mikor veled repülnék, a szemnek nem való a szárny, a szem letöri a galamb- tollat a fölfeszülő izmokon. Piszkos guanó mind a rebbenés a téren, autókerék hajtja el morzsára tülekedő szégyenem, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, Biblia, ima, vers, vigyázz magadra, zsoltár
ZSOLTÁRHANGRA bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA
Égni sem éghetsz, Uram, mert az égés elemészthetetlen, te meg a felhőt arcodban hordod – ne próbáld öntözni világomat, mert az nem a tiéd. Ázni sem ázhatsz, Uram, mert kihunyt szemed még emlékeztetne a lángra, pedig a kiégett tekintetekből előbb … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, Biblia, ima, Noé, vers, vigyázz magadra
AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ELSŐ AGNOSZTIKUS TÖREDÉK
Iszonyú volna egyszer rád riadnom – megtalálni mindent a rianásban, lent, jég alatt, hogy az imát az ér vékony jégszálakkal hálózza be, hogy elvérezzek, ha beteljesül. Csak hínáros tekintetben a vágy, ami teljesülve sem boldogabb hozhat nekem a kért nevek … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: agnosztikus, amíg alszom, ima, vers, vigyázz magadra
ELSŐ AGNOSZTIKUS TÖREDÉK bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ÁLLÓVÍZ
Mint gyónás közben szűnő hangerő, mely szűntében belül emelkedik, úgy apad a tenger, dagad belül tarajtalan, a lélek mit sem ér, ha meg nem merül a lelketlenekben, haltetem és állóvizek szaga, apályos, torkolattalan halál ha meg nem kísérti, úgy el … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, ima, vers, vigyázz magadra
ÁLLÓVÍZ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
HITETLEN
Mindig egyidőben nyugodni, kelni elfáradtam, uram, én benned alszom, és nem leszek nap, hogy égig se érjek, s már visszahívsz. Jobb lesz nekem a másik, a behajló bot (körkörös menet helyett bolyongó lelkiismeret), amit kezembe raksz, és nincs kezemnél: bánatból … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, IMÁK
Címke: amíg alszom, ima, vers, vigyázz magadra
HITETLEN bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
MÁRIA
A lábfejére légy szállt. Végig a seb mellett araszolt, almaalakú nagyujjkörme tetején dörzsölte első két kezét, mint aki az imádságból csúfot űz. A fulladás után a test a görcsből pattogva enged, a befagyott légszomjra rianás az eltelt idő. Meddig nézzük … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, Biblia, Mária, vers, vigyázz magadra
MÁRIA bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
GECSEMÁNÉ
Mintha romló hústól ijednék el akkor, hogy este lesz, a sötétnek szaga van, emlékezete a bevarrt fénytelenség, mert koncentrál, de nincs mire. A legyek szállnak, dolguk ez. Annyi apró láb mássza össze bennem, amit megőrizni nem érdemem vagy hitem, zsibbadásnak … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, Biblia, Gecsemáné, vers, vigyázz magadra
GECSEMÁNÉ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
JÓB
Ökrök, tevék és juhok, a három hír Hekaté-arca, mint egy olcsó karneválon, Sabeusok, tűz, Káldeusok, a hírnök három alakban egy, Chaplin- mozdulattal kihasznál ismétlést, poént. Nincs ebben semmi sorsrím, az időben ezek mind protézisek, elhajták, megégeté, elhajták, a bevégzett múlt … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, Biblia, Jób, vers, vigyázz magadra
JÓB bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
KRONOSZ
Irtózott a rendtől. Eloszlott benne, villám hangjában a tűz ígérete, képtelen volt satuba fogni lelkét. Az elrendelés hangját elnyomja a láva, jóság oda nem fér, Rheiát is úgy szerette csak, hogy gerjedelme önkörébe zárja, igazi indulat nem indít sorsokat, kezébe, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, görög mitológia, Kronosz, vers, vigyázz magadra
KRONOSZ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
ÁBRAHÁM
Nevetni kell az öregedő combon, mikor a törzset támasztva biccen, lejtőn lefelé caplat a síkon is, a gyérülő szakáll, a ritkás szőrzet is átlátszó réteg a test előtt, ahogy a halál tudata hályog a lelken. Kapaszkodj és nevess, ha vágyad … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: Ábrahám, amíg alszom, Biblia, vers, vigyázz magadra
ÁBRAHÁM bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
PROMÉTHEUSZ
Ami ég odabenn meg az ég szemén, azt megsokasítsa, hogy éjszaka árgusként nyíljon fel a táj, riassza a vadat, szemmel tartsa az Istent, forróságával kikutassa, csőrnyom se fáj úgy, ahogy vallatja a bőrt, leolvasztja a húst a csontról, porlasztja a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, görög mitológia, Prométheusz, vers, vigyázz magadra
PROMÉTHEUSZ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
NÁRCISZ
A víz fodrozódása kinyújtja, összepréseli, ujjheggyel érintené, de megcsúszik a felszínen, alámerül az arcban a kéz, amit összezár csak hínártörek, zöld mély, mintha szemébe volna benn, a langyos csarnokvíz kisiklik az ujjpercek közül, szájjal érinti a két ujj között, felhasad, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, görög mitológia, Nárcisz, vers, vigyázz magadra
NÁRCISZ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A HALÁRUS
A halárus napja ez. Bóbitás fején mint félreértett harci dísz billeg a sapka, vevőjét félmozdulatra felméri, találomra választ pontyot, visszanőtt körme az akváriumlében mindig újraázik – érezni kell a hal fejét, az ezüst szemet csak az érti meg, akinek kezében … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, halárus, vers, vigyázz magadra
A HALÁRUS bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A KOCSIS
Röntgenkép-kezeit a lovak sörénye fölé ernyőzte, a gyeplő csuklója körül vastag véna, a lónyak lüktetése, a ritmus vele ugrált ádámcsutkájában az út buckás torlaszain – a csípős szél szembepofozta, az izzadt tincsek hajsatuba fogták hosszú makkfejét. A szemhéj alá befogott … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, kocsis, vers, vigyázz magadra
A KOCSIS bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
OSZTJÁK ASSZONY
Mosdani indult. A faggyúszag a hótól felizzott, gőzölgő bőre a szőrmék alól is más bőrre éhezett, az ég mintha a földből szikrázna, állathúgynyom sárgája, tükörnap, rálépett, talpával vétkezett. Az emberétől meleget sose várt, dohánybarna kezén kesztyűt formált a bőr, simogatása … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, osztják, vers, vigyázz magadra
OSZTJÁK ASSZONY bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A SZÍNÉSZNŐ
Szemén a festék, mint fán a kéreg, villámlás után, ahogy körbeérné a törzset, mert a látás része lett a súly, a lapos évek, két szezon között a hasíték, amin kinéz, nem a lélek, csak a másik testének tükre, visszavakít. Nyolc … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, színésznő, vers, vigyázz magadra
A SZÍNÉSZNŐ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A FŐPINCÉR
Erejét nem, használja célzott figyelmét, dezodor-hangszínét, álmos zenész, aki ütemekkel nem törődik, rendezget, papírszemét, pecsétes terítő, körmére lakként pöttyent viasz, vakon teljesített küldetés, hosszúra nyúlt ministráns-gyakorlat kellékei, ötös fizet, csak épp a felmutatás helyén jattosztás, keményített köszönések, lúdtalpas, hanyag vigyázz, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, főpincér, vers, vigyázz magadra
A FŐPINCÉR bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A KÖNYVELŐ
Körbeszámolni, lista nélkül, nagy kapkodásban, mint gyerek a játékát, ágy, hinta, ház, sárgásfehér nézése volt, mint mikor egy szín emlékezik, veszti árnyát, tükörarc, balfele, mint a jobb, lepergett benne tojásóra-év, nyomot sem hagyott, egy barna naftalinfej, vállra ülő nagy árnyék, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, könyvelő, vers, vigyázz magadra
A KÖNYVELŐ bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
PÁSZTOR
A szél dolga nem az övé. Sosem volt igaz, hogy állatot ember vagy kutya irányba tereljen, jól lakatni mindig égi dolog, ahogy növény fogan a szél mozdulatára, és nem irigyli a méh, hogy a társa nem gyűjt be semmit, úgy … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, katedrális, vers, vigyázz magadra
PÁSZTOR bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
BURGER KING
Mintha fejük gesztenye lenne, tűburkából kibújt barna fényrés, esznek a férfiak. Nem gondolnak nőre, végtelenre, széthajtogatják az átzsírozott papírt, a fehér szalvétán átüt a majonéz, beleharapnak a hamburgerekbe, ahogy a sebben bennragad a géz, forog a szájukban az étel, utat … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, Burger King, vers, vigyázz magadra
BURGER KING bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
KATEDRÁLIS
Mi a félelem záróköve? ha épül, habarcsos éleit nincs semmi ív, hogy megfeszítse, mintha látnál szemekbe visszahalt, mintegy merőleges tudást, hogy lélegezni se könnyű, a fújtatás, ha maltert kevernek, még visszatart, forgó ütem, még tart, kever, ragaszt a hűvös félelem … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: AMÍG ALSZOM, VIGYÁZZ MAGADRA, KATEDRÁLIS, VÍZKÖPŐK
Címke: amíg alszom, katedrális, vers, vigyázz magadra
KATEDRÁLIS bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 15
Vigyázz, a csillagok helyén szempillátlan szemek figyelnek. Csak menj az utcán (elvihetnek), csak mondd a szélnek: semmi szél. Tavaszra tél jön, télre tél, az évszakokkal elvitetnek, ha belőled csak az pereghet, amiről senki nem beszél. Nem lesz utána semmi gyász, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 15 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 14
Szabadíts testem köré, hogy sehol ne húzzon le súly, fullasztó az ég (szárnyrángatásból, testetlen elég a kimért idő), ha nekem hozol kijárást az égre, feláldozol (és torkomban is, amit mondanék, föl-le jár, pörög, mint a rossz kerék), és az áldozatban … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 14 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 13
Aki a holdat őrzi este, reggel, kerekre nő benne, hogy halni készül, bár része sincsen, mégis kiegészül hideg árnyékkal, sápadt szégyenekkel; tengerhívásra még hullámhegyekkel szól, de már idegen völgyébe szédül, belső halált hal, azt sem őrzi végül, aki még a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 13 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 12
Talán, ha lehetne végigmerülni egy életen, és mint a víz alatt (ahol a nyitott szem is csukva marad, ahol a fény csak a szemem mögötti sejtelem) mélyebbre lehetne szökni, magamba húzni minden gondolat- sodrást, a száraz szorongásokat, hogy ott felejtenek: … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 12 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 11
a láng szélén, tűz és nem tűz határán ismerni föl, hogy nincs határ, nem ég semmi, ha minden ég, ha mindenét a napból az egyenletes halálvágy a földnek adta: szín előtti látvány – hunyt szemmel képzeld, hogy csak a tiéd, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 11 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 10
Halottat is, aki később lesz meztelen, vigyél halottat is, hogy ragyogjon a bőre, hagyd ott, hogy bevegye magát a levegőbe, hogy mire otthagyod, már átlátszó legyen. Úgy fogsz átnézni rajta, mint az éjjelen néz át, aki nem tud elkülönülni tőle, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 10 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 9
Kivilágíthatatlan álmodás (mert ahhoz is fény kell, hogy elaludj, ahhoz is szavak kellenek, hogy úgy élj, hogy csönd van, hogy alszol), nem találsz csillártalan szobát, amire vársz: belülről élni fel a fényt, nézni, hogy mikor kitakarhatatlan az ágy, látni, hogy … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 9 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 8
Hogy indulok útnak? Falak falak mögött, falak alatt, s hogy mit mitől zár el a fény, hova fér, hova dől (s hogy kiengednek vagy befojtanak a fénnyel párhuzamos oldalak) egy lépés, amikor az égre tör és a földre lép, és … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 8 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 7
Határ nélkül kínálom fel magam. Aki engem akar, velem felejti el akaratát vagy előbb elejti bennem, s ha olyan csobbanása van, mint akarom, már akarattalan. És ha nem akarja bennem szeretni, amiből szeretve lett, az jelenti, hogy szeretve van. Vagyok … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 7 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 6
Istenem, ne csak az legyen velem, amit jószántamból is visszaadnék; csak egyszer mondhassam neked: „maradj még” – ha szárnyammá lehetne mindenem, magamnak mondanám: „nem engedem”, s mert úgy repülnék, levegőt se kapnék… és ég lenne a repülés alatt. Ég lenne … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 6 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 5
Forgásuk lesz a vakoknak. Forog bennük, hogy nézni vágynak (láthatatlan szenvedélyük forog, ahány alakban semmit se látnak), újabb alakot forgat bennük, amikor meghalok, hogy a fény felszárad a homlokomban, a mozdulatlan áradás, ahonnan égre kerülhetnek a csillagok. Eljönni az itthagyott … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 5 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 4
Záporban, ahol kifárad a szél, ahogy görbül, ahogy fúj, messze tartod a kezed, azt hiszed, találsz kihajlott régi ujjakat, de mind a tiéd, mind remeg (mint reggel, mikor az éj hajnalba kapaszkodik, hogy ne hagyd ott), a záporban mindig látsz … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 4 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 3
Látványtalan vagy. Mintha visszaszórna a fény – s középen, sugarába metszve (ahol nem hunyhatod le egy szemed se, ahol úgy nyit ki az éj, mintha volna vagy lett volna még, ami zakatolna) látni lehetne, zakatolna benne, hogy látványtalan: új és … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 3 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 2
Ha nem lenne arcom, csak a helyét láthatná másik arc. Egy arcra nézne, ami nem láthatná arcnak cserébe – arcán kívül rejtené mindenét. Talán megsejtené, hogy elcserélt egy arcot, és nem kapott arcot érte, s mert nem lenne, tudná, hogy … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 2 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A DUNA GYŐZI
Az átérés, a visszatérés gondja elmúlt, gondja rég csak emlék – jó utunk van, egymás után, libasorban léphetünk. Úgy véd minket mindenhonnan a régi híd, a messzeség. Leülünk egy sörrel? Az asszony utánam néz, apám, ahányszor reggel otthagyom. Fél a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 1.
Miféle árnyékruha ez? Ha hozzád szólnak, szemed bárányfelhők alatt befogja az utolsó sugarat, mielőtt fényleni küldi a honvágy. Ólomhangú beszélgetésben inkább hallgattál és nem hagytad magadat vezetni, nehogy beteg szavakat mondjál. A régi záporfény hatott rád, a dallamoknak az a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: MERÜLŐ SZONETTEK
Címke: merülő szonettek, szonett, vers
A MERÜLŐ SZONETTEKBŐL 1. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
LEVEGŐTLEN ÁR
Folyósodrás van a kőben is belül, a levegőtlen ár, de nemcsak parti emlék – halottat visz, foszló kutyát, vízhangokat. Indulj, mondja, forrás és tenger legbelülre fér, a tájrepesztő, elnyúló mozdulat. Minden koccanás visszhangosítva, most át-átcsap a hullám, most csiszolt felszínén … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
IZSÁK
Sárban dagad, mintha szántanák. Eltemetik, mikor megszületne. Odafent már vetve az ágy, belefordul a reggel, az este. Szédül a mag, dagad az ég, felhővé válik a messzeség. Felnőne és odébb hajolna: fiam volna.
HAZAFELÉ AZ INDIÁNTÁBORBÓL
Hajóringás, kikötött csónak, stégrekoccanó csönd, mondataid között, hallgatom, és mindig ezt, a szakaszos halált, a beszédtelen pontokat viszem magammal (az elfáradás valódi csak, a sirályszárny ernyedése) emlék helyett. Csak az ég, a sirály megérkezése előtti pára, a nyári vakság valódi … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: NAPFOLTOK
Címke: Indiántábor, napfoltok, vers
HAZAFELÉ AZ INDIÁNTÁBORBÓL bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
IN UTERAM
Ez a száradás évszakaltató – levelet képzelj, tenyérforma álmos lélegzőfelület, átrezgi benne a szelet az év, átadja helyét a belső remegésnek: nem telik idő, csak zöld didergés méri az úttalan vibrálást faágak felé. Minden lélegzet kiszárít benned egy régi helyszínt, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
MEGFÁRADT TENGERÍZ
Ablaktalan csillogás – beleshetetlen, mint az emberek szeme, hullámon törik meg így, hogy nem faggatja soha senki, születés előtti árvaság, anyja nincsen, máris gyásza van. Ha jössz és mondod, „minek, minek”, ha odaérsz és tanítod, „ez a szomorúság”, „ezt hívják … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
NAPFOLTOK
Szemet nyitni: mint egy nagy, meghaló mozdulat, eleje vége között nincs idő. Úgy emlékszel: „előbb láttalak”, én vigyáztam, fogtam a kezed, mutattam körbe a tárgyakat, csúsztál a szőnyegen, asztalélbe verted a fejed, üvegcserép volt ujjaid között, te nem vigyáztál. Úgy … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÖSSZEÁLL, SZÉTGURUL
Összeáll, szétgurul, mintha gyöngyökből lenne az arc, erdőtekintetű, avarból és ágmorzsalékból, vonaltalan szemek, vándorló tisztás a homlok, de nem indulnak fák, csak egy mozgó folt van, hogy kövesselek. „Hajolhatok-e”, nincs patakra ág, befelé szomjazni nem lehet, „hajolhatok-e rád”, morzsolom a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
RILKE RÓZSÁJA
A nyitott szem mögötti szemekben sötétebb kinyílni – szirmokban az alagút végét nem lelem: élőbb sejtelem hunyt szemmel élni.
NAPHINTA
Akármi hajtja a lombot, úgy ég, mintha fázna, most akármi ég, mintha a lomb fázna, ha fölmerül az ég, elmerül az ágba, mintha egy csukott szem lángolna körbezárva.
TRÓPUSI EVANGÉLIUM
Bogarak rajzanak, lélegzetenként egyre több verődik a falra, nincs zümmögés, zizeg a selyemhez érő levegő, ahogy átjár – véget nem érő sűrű korty – hogy élsz. A bogarak megálmodják a szárnyat, reptük, akár a méz, lehúz, mint álmodban az év … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: NAPFOLTOK
Címke: evangélium, napfoltok, vers
TRÓPUSI EVANGÉLIUM bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
KÜLÖNŐSZ
Öreg kéznek hullott lomb az árnyék – szemével a teret felsöpörni vágynék, hogy ne maradjon itt fény se, sötét se – amire nem gondol, csak abban röpítse, de ne kényszer, ne szándék.
VIGÍLIA
Nem azé a szemed, aki látja, be kell öltözni végre a gyászba, bekeríteni, mint az elfelejtett estét, hogy megizmosodjon benne az üresség: levélzúgásban az ág hiánya – két reggel között, ha este lesz. Két levél között az ág hiánya: mintha … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
KÖNNYŰ SÉTA
Olyan séta, aminek hangja nincs, avartalan csend, az évszakokat, ahogy a cipőről lejön a sár könnyen veszítjük, könnyen és egyszerre ég a lomb, az ág, a füstje kettőnknek egy sál. Megfogom kezed, valaki más imádkozik, nézi a kezét, hogy összeillik-e, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FÜST ÉS KÁVÉ
Esőből jöttem. Füst és kávé. A hosszú sor fegyelmezett és triviális, mint a rengeteg köszöngetés, fejbólintás, a hosszú hajak igazgatása – fontos, mert mindennapi. A sorban állásban csak annyi érdekes, hogy egyikőnk se tudja, honnan, hová, csak azt, hogy itt. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ANGYALOK
Állnak, mint az angyalok. Kezükbe semmi se fér be, mégis megvágták maguk. Kezük beletört az égbe. Körbejár a kötszer, mindenki szakít, közös sebet kötnek, mindig frissel. Vastagabb a géz, vastagabb a gyász. Mindegyik a másikra vigyáz. Állnak, mint az angyalok, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÉJJELI NÉGYES
I. Altasd át magad, tanulj megvakulni. Sose voltál ébren. Nevelkedj addig az álombeszéden. Ne bízz homályodban, próbáld átaludni. Tanulj sose látni mérhetetlen szemmel. Akkor is meghalni, ha születni nem kell. Ha erre gondolsz, mindig gondolj másra. Csak amerre nyílik a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
VONATON
Tudtam, hogy csak a hold dörömböl. Nem lehetett a szél, de furcsa volt, mert, ha megyünk, nem szokta csak úgy feladni. A tény, hogy közegellenállás létezik, a vonatablakból mégis elcsépelt, régimódi: már érvénytelen. Fülkéről fülkére vergődtem előrébb. Az elsőben még … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
VACSORA 2
A kinti szobában ettünk, a hidegben. A tűzhely egész bent, odáig nem jutottam. Körbeálltak az asszonyok, és táncoltak, persze nem zenére, de kiszámoltam, hogy a legidősebb mindig ugyanúgy rázza a kötényét, remegett a kontya. Ebből kimaradtunk. Könyököltünk a zsíros asztalon. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
EGY RÉGI ÁLOM 2
Mondták, hogy kiabálok. Nem hagytam abba, mert mondták, hogy kiabálok. Nem hagytam abba, aztán mondták, hogy abbahagytam, mert megdicsértek,abbahagytam. Azt mondták, „kell neki”, mert kiabáltam, hogy kell neki, azt mondták. Aztán „savanyú”, mondták, hogy azt mondtam, savanyú, meg hogy biztos … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
HEGYMENET
Fönt laktunk még. Már nekem is volt hátizsákom. Virágot szedtünk az úton. A lejtőn nyakba vittek. Orromhoz dörgöltem a virágot. „Jó a háton az elemózsiám, hasznos, ha megérkezünk”, furcsa, nagyfogú asszonynak mondtam, megsimogatott. A lejtőn nyakba vittek. Fönt kiszedték a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
ELSZUNNYADNI SEMMI
Amikor zuhantam, még nem kiabáltam. „Előbb őt”, mondták a kontyosok. Citromszaga volt, aki olyan, mint akitől pisilni kell. „Úgy szépen”, mondta, és pislogott. És én féltem, mert szólt a hang, és kiabáltam, mert mondták. „Úgy szépen”, mondta, akitől majdnem pisilni … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
VÉGIG PARTKÖZELBEN
Azt hittem, messze van. Régóta mondtad, hogy úszni kéne, eltűntél a bokrok között. Eltűnt a fejed, csak a kalap karimája látszott. Megsárgult, talán a nyártól. Tudtam, hogy öregszünk. Átgázoltam a ragadós bokrokon, elértem a partot és téged. De úgy úsztunk, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
VACSORA
Olyankor kanál volt, fémízű. hideg. Mondták, „csak nyugodtan”. Kaptam pirosat. Savanyú volt a széle, közel volt a számhoz. Mindig kivették. Aztán a kezemben volt, és nedves volt a kezemben. A számban kanál volt. az nem volt savanyú, csak a piros. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
EGY RÉGI ÁLOM
Lépcsőre nem. Mélyen voltunk már. Emlékszem szódásszifonokra. Egy fiú kiabált. Furcsa öntött mécses a kisasztalon. Sokan főztek. Olyan volt, mint egy rossz nyaralás. Talán a szájammal volt bajom. Kontyos öregasszonyok vászonruhában, pedig hideg volt. Te hallottál már olyat, hogy az … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
HÍRNÖK
Lesz egy árnyékom, hosszabb lesz, mint a többi. Bárhol temetnek el, ott fognak eltemetni. Fogják majd az ujjam minden kilincsen. Az leszek, aki belépne, de nincsen.
Kategória: HANG ÉS ÁRNYÉK: ÁLOMVERSEK, KERESZTHUZAT
Címke: álomversek, kereszthuzat, vers
Hozzászólás most!
ÉJJELI KÖR
Időt nem mutatok. Fokonként leszek sötétebb. A szoba minden szögletét átjárja álmodó fényem. Az ismerős tárgyakon néha megbillenek. Ez a búcsúzás. Mindet otthagyom. Még egy bútoron találd meg remegésem, rajzold rá napórám. Forgok egy sötét zongoraszéken. 1993
YEATS-PARAFRÁZIS: AZ ŐS NÉZI MAGÁT A VÍZBEN
Azt mondta az ősök őse, „Minden oda húz, Afelé, ami megelőzte.” Keze, mint a madár körme, Lába csavart fának törzse, Odaér a víz. Azt mondta az ősök őse, „Ami szép, az itt se, ott se, Akár a víz.” 1993
ÖRÖK LAKÁS
Ezen a széken semmi nyom. Lapját a szél csupaszra fújja. Lábakon áll a temető súlya. Nehézkedő gyerekkorom. Mondom újra, mondom újra. Lapját a szél csupaszra fújja. Lábakon áll a temető súlya. Nehézkedő gyerekkorom. Ezen a széken semmi nyom. 1992.
HÍRNÖK
Előbb csak intett, messziről, ágak közül. Még eltakarták a visszavert zajok. Végre kivált a megbontott reccsenésből. És avval ébresztett, hogy nem vagyok. 1992.
BETLEHEMI ÚT
Vásárlásnak indult. Aztán nem az lett a lényeg. A buszon a szokásos. Csak nem kellett jelezni, mert a végállomásig. Nem kellett jelezni. Mint a kabátot húztam magamra a reggelt. Kint esett. Nem mentem gyalog, nem siettem. Sál volt rajtam. Cipzárral … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
OKTÓBER
Erdőt borít a csönd, hangja még jó lesz bármi másra. Múltba a most belefér. Tél és nyár száll ide hóból sárba. Zöldet temet az ősz. Sírja már régen meg van ásva. Összetevődik a kéz. Lassan hull a világ egymásra. 1987.
KÓRHÁZ-TRIPTICHON
Indóház is lehetett volna ott, a kőkockák között felsarjadó fűpamacs, a mindig görbébb út, aminek kanyarjait nem a domborzat viszonylatai mérik, csak úgy vezet, vakon, hogy tekeregjen rajta beteg és hozzátartozó. A sok frotír köpeny függőleges csíkja elmázolt őszi táj, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
SZÜLETÉS-TRIPTICHON
A felemelkedés iszonyú, mászni létra nélkül, két térd között éget a törzs bőrhorzsoló szorítása. Új ágak V-je, sokszorozódó, fordított anyaöl, belőlük fölfelé születni, hátha. Síkos moha, csúszik a kéz, a zöld szeméremszőrzet nyirkos penész, a gyanta magzatmáz, ragad. Mászni ég … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
HAJNALI HÁRMAS OLTÁR
Sárszínű ég, köves-sötét, mintha kavicsok tömnék el a világosabb foltokat. Cipőben terjedő nyirok. Vakok bíznak így a fényben, ahogy a jó kedvemről határozok. Kínos-hosszan tapaszt a szél arcomhoz vizes levelet. Kivetkőzöm az ölelésből. Foszlanak a felhők, úgy nyílik arca az … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ÚTSZÉLI OLTÁR
A sárga salétromfoltos vakolat előterében öblösödött ki az erkély, mintha megzavarná a fal mintázatát, nem lehetett látni tőle. Ezen az erkélyen ültem, tépett, öreg kézfej májfoltjaival pettyezett muskátlilevelek, morzsolt-száraz piros szirmok között, állott ágyillat csapott fel a cserépből. Sámlin ültem, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENHATODIK NAP-MONOLÓG
Láttam egy embert meghalni. Ledőlt csak a homokra, először gondosan körbenézett, mintha megbillentenék titkait. Sarkára ült, mint aki homokból merít vizet, egy láthatatlan bogrács köré, a forró földre. Szikrázva, mintha rengeteg szem lenne itt elmerülni, és éberség egy fordított csillagzat … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENÖTÖDIK NAP-MONOLÓG
Az erdei ösvény vibráló raszterpontjai, avar és ágmorzsalék, émelygésem útja. Mint egy ima- szőnyeg, amin kántál a minta. És hiába kapaszkodik, lassú szó, fémes gerincvonal, amiből egy szakasz gyökér kipúposodik – itt meg nem hallgat senki, gyónás, feloldozás, mint a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENNEGYEDIK NAP-MONOLÓG
A tégla kantfalat mintha lehugyoztam volna, rézsút csorgott le a fény. A háromszög, mint egy letámasztott vándorbot, az ajtó vakolatlan, keretén lépcsős dallamot játszhatna el a betérő vagy visszatérő, mondjuk homály. Csakhogy a fal mögött nincs ház, a port a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENHARMADIK NAP-MONOLÓG
Kitáblázva, aranysárgán, mégis kényszerérett fegyelemmel, kicsit jótanulós rendben sorakozott a kalász, még a szél is úgy borzolt össze néhány pelyvát vagy toklászt, mintha a hanyagság csak keresetlen, már-már elegáns díszlete lenne, erre keltem, hogy állnak ott, szinte várnak, különdíszletei a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
TIZENKETTEDIK NAP-MONOLÓG
Ki szabad inni eső után az erdei út kerékvájatából az agyagos levet. Nem szomjúság. A felszáradás, mint öreg arcról szélben az érzelem nélküli könny higanyfutással hullik a hajtókára, a felszáradás öregség jele, ebben a délutánban megöregedtem, magam se értem, mennyire. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
HETEDIK NAP-MONOLÓG
Hajnalban volt az a rózsa, hogy virítson, szemet vidítson, ha volna szemem. Ha volna szemem, látnám, hova térek. A meleget, ha adnám, látnám is, hogy adom, ha volna szemem. Ha eltakar a felhő, akkor sincs szemem. Ha kiderül, hogy volt … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
NEGYEDIK NAP-MONOLÓG
Lila volt a harmat, megrökönyödve láttam, elfeküdt a mezőn, mint egy hullafolt. És a fű pengéi is, többé sose lássam, összekoccantak, mint a jós szájában a fogak, fémesen. Fázott a jós, én a felhő mögött, talán ott se voltam, csak … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
HARMADIK NAP-MONOLÓG
Latyakban a fényem, mint a kutya vizelte hó, elkedvetlenít. Kásás almát esznek így, fogvájó fény, kijózanító. Jégen sosem csúsztam el, a hideg megfegyelmez, magamat megtartani összpontosít – hinnem, hogy holnap is leszek, feladat, ha nem is nemesít. Utam csikorog, mint … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
MÁSODIK NAP-MONOLÓG
Valami orosz határ-terület. Tó, üres szemű hattyúk, öreg arcok gyerek testeken. Az a fajta hőség, amikor felporzik a páfrány. Narancssárgán égett a tekintete egy lánynak, ismertem ezt, olcsó szenvedély salakja alól élesztett parázs. Nekem semmi kedvem nem volt lenyugodni. Őrültségnek … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ELSŐ NAP-MONOLÓG
Az ellapult fű szikkadt ígéret záloga. Testetek volt itt. Vérköreitek, mint eső után a rózsa lélegzése, lobbanó színük, mint egy arc, ha felvörösödve megnő. Nincs dolgom veletek. Erdők pirulását ismerem, hajuk sincs, mégis sörényesen rázzák levelük, szél csípi szét az … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A LA RECHERECHE
Kerestem hány éven át, hogy rálelek, mert lépcső és a lejtmenet álmomban annyiszor volt élőbb, mint az ébrenlét vattázott álmai, de nem találtam semmi sarkot, pedig vonatút, vidéki kúria, japános fűszerek, majdnem összeállt, hogy ki is vagyok. Ott felnőttként tudtam … Egy kattintás ide a folytatáshoz….